/Bucsák Krisztina 2015-09-14/

Patkás Tamás-t „Rocky” a ’90-es évek közepén érte egy szörnyű baleset, aminek következtében elveszítette mindkét lábát. Felépülésének első percétől már komoly célokat tűzött ki maga elé. Egy éve pedig elhatározta, hogy úszni kezd. Mindezt sikerült a Balatonon is kamatoztatnia, hiszen nyáron sikeresen át is úszta.

Te nem „uszizol”? Mert jó lenne szerintem!

Mennyit és hogyan ússzak akkor ha fáj a derekam?

Ahogy te érzed jónak. Ha jól érzed magad és tudod csinálni, akkor csinálni kell, mindegy hogy más mit mond. Magamból kiindulva, én is így voltam ezzel. Ha belemegyek a vízbe és az embernek nincs lába, akkor az ember teste nehezebb és felborulsz, mint a “keljfeljancsi”. Nekem ezt meg kellett tanulnom. Volt triatlonista, több tapasztalt úszó „edzőm” is akik próbáltak segíteni rajtam, irányítottak hogy csináljam. De nem tudják, nem tudhatják hogy életszerűen ez hogyan is működik. Van egy jogász ismerősöm, akinek 8 éves korában levágta a vonat a lábát. Beszélgettünk, hogy neki csak a mellúszás megy, mert hogyha háton úszik, akkor felfordul, mint a horgász úszó. Pontosan itt van az, amit mások nem tudnak, mert nem mindenki tapasztalja meg életszerűen, és még elképzelni is nehéz. Jómagam, amikor gyorsba próbáltam, rányomok, húzom a gyorsot, rányomok újra és elfordulok, nincs egyszerűen egyensúly, mert nincsenek a lábak amik segítenének az egyensúlyban. Mellbe kitapasztaltam, kifejlesztettem egy technikát, ami ugyan nem túl szabályos, de eredményesebb, mert hiába minden erőfeszítés, ha az úszás fárasztó és nem lehet haladni. Ezt a technikát bizonyos korlátozottság esetén szívesen átadom, bárki fordulhat hozzám bizalommal.

Úszómester voltam.

Annak idején a Kovalter szabadstrandon,- ami még működött a Rábán,- első évben nyári munkásként, aztán a következő évben még egy nyárra visszamentem. Tehát a víz szeretete végig kísérte az eddigi életemet.

Horgászni jártam, eveztem, volt egy csónakom a Dunán, megoldottam, kitaláltam magamnak egy olyan élethelyzetet, ami működik.

Kocsival le tudtam menni a partra, evezőbe kapaszkodva, olyan táskát vittem, amit a vállamra hátamra lehet venni, ne kelljen fognom. Lementem a csónakig bepakoltam, bemásztam, adott volt a mozdulat, széket szereltem be. 20 évet lehorgásztam ott. Csak azért hagytam abba mert a víz minőség már nem volt a régi, de tényleg nagyon jól éreztem magam hisz ott is emberek között voltam..

Annak idején, az egykori GYÁÉV uszodában ( mai Magyar Vilmos Uszoda) még csodálkoztam azon, hogy képes valaki két órán keresztül úszni. Most pedig már képes vagyok arra hogy akár 5 órán át ússzak. Szó szerint bemegyek a medencébe és 5 óra múlva jövök ki. És közben csak iszom, egyéb frissítőre nincs szükségem.

A Balatont is 4 óra alatt úsztam át.

A medencében elért időhöz képest a Balatonon nagyon jó időt úsztam. Büszke vagyok arra, hogy a medencében elért időmhöz képest a Balatonon ennyire jó időt úsztam. A medencében 3.46 perc alatt úsztam le az 5200 métert. A Balatonon mindez 4 óra alatt megvolt! Ez akkora idő!!! A segítők, öt órára vártak engem. Nagy erőben voltam akkor. Amikor kijöttem, a saját kezemre és fenekemre támaszkodva értem fel a lépcsőn, akkora erő volt bennem. Legnagyobb meglepetésemre Erdélyi Zsolt (Madár) személyesen gratulált a helyszínen! Mikor meglátott, leguggolt, egy stáb követte, átölelt.. és a kamerák végig vették.. az emberek tapsoltak. Óriási élmény volt!

Már a könyvírás is felvetődött.

Jelenleg, személyes Blogomat vezetem a Kisalföldben, ehhez kaptam segítséget és meglátjuk majd hogyan tovább. Eddig a tetoválás mutatkozik a legolvasottabbnak, és a receptes téma is nagy sikert aratott.